Könyvfeszti körkép

„Nem jó ott fűnek lenni, ahol elefántok harcolnak” – tartja a mondás. Mondjuk egy másik igével tartja, de hátha olvassák 18 év alattiak e bejegyzést, így hát harcoljanak inkább.

Alapértelmezetten így jellemezhető egy Könyvfeszt. Legalábbis a „kicsik” szemszögéből. A rengeteg nagy hal elragadja a nem rég születettek elől a „táplálékot”, az olvasókat (tegyük fel: cápákról van szó).

Eleve ezzel a pesszimizmussal indulok neki, mint egykötetes (illetve 1,1 kötetes, mivel antológiában is szerepelek) író egy ilyen eseménynek. Hozzájön ehhez még szociális fóbiám. Ha igazat mondanak bizonyos felmérések, akkor az amerikaiak jobban félnek a nyilvános szerepléstől, mint a haláltól. Ebből a szempontból én eléggé „jenki” vagyok.

Most végre megsajnált a Gondviselés odafentről, mert küldött némi oldást. Egy kedves ismerősöm hívta fel figyelmem, hogy Fanyűvők regényem Aranykönyv-jelölést kapott! (Ha már ide elérkeztünk, ezen a linken lehet szavazni, és nyerni mindenféléket: http://www.aranykonyv.hu/kategoria/szorakoztato-irodalom .)

Ettől kezdve úgy álltam a dolgokhoz, hogy ha egyetlen ember sem látogat oda dedikáló asztalomhoz, a magam kis csatáját már úgyis megnyertem. Ehhez képest nem sok eladott Fanyűvők-példánnyal maradtunk az egy tucat alatt. Lehet ezen derülni, de aki látta a Millenárison a 24. Könyvfesztivál árubőségét, az nem ilyen jókedvű… vagyis jókedvű, mert sok könyv meg program… na, szóval érti mindenki, remélem.

A dedikáló óra és az örömteli beszélgetések után megkóstoltam persze a másik oldal kenyerét is: megvásároltuk Bíró Szabolcs író-barátom mesekönyvét, azt hiszem, az a címe, hogy A sárkány, aki nem akart aludni. Amikor 8,5 éves lányomat megkérdezték: szeret-e olvasni, nem kis meglepetésemre nemleges választ adott, ehhez képest le kellett cövekelnünk, amíg ki nem olvasta Sárkányfi kalandját.

Természetesen be is ültünk a szerző előadására, amit Benyák Zoltánnal közösen tartottak. Itt Szabolcs már újra a „régi” volt, azaz régi korok krónikása, hiszen a középkori kaland az ő hazai pályája, a mese kirándulás. Nem tudom, egy „outsider” mennyire élvezte ezt a beszélgetést, én nagyon, mivel sok írói kulisszatitokról lebbent le a fátyol, s az ily beszédből biz’ tanulni lehet.

Igen, egy kicsit tanulni is mentem oda. Van mit. Amit jómagam einsteini kaliberű ötletnek találtam, hogy minden megvásárolt könyvhöz tollat ajándékozok, az szinte minden „kollégának” triviális volt. Ellenben ők sokkal bátrabban kezdeményeztek a nézelődőknél-vacillálóknál, mint én, és senki sem sértődött meg agilitásuk nyomán, pedig én ettől annyira féltem!

Sokkal jobban, mint a kígyótól, sőt, „ővele” lefotóztattam magam Pillmayer Misi, az UtaZOO MiniZOO (http://m.utazoo-minizoo.webnode.hu) vezetője jóvoltából. A kígyólány lágyan nyakam köré tekeredett – még mondja valaki, hogy e hüllők nem szeretik az írókat. Akár nyersen is fogyasztják őket. De most csak a könyvemet szagolgatta, mert bár kígyó pont nem szerepel benne, azért állati!

Kislányommal megtekintettük még Sárkányfi történetének bábos változatát, majd a kígyós kaland által inspirálva magam is ragadozó módjára cserkésztem be Krencz Nórát, azt a húszas éveit taposó, ifjú írónőt, akiRŐL sokat olvastam már, s akiTŐL könyvet még nem. Természetesen a becserkészést a szó irodalmi értelmében gondolom (Nórát elég termetes férjjel ajándékozta meg a sors, ha jól figyeltem meg), de a Megszámlálhatatlan című fantasyt kegyetlenül aláírattattam vele. Legalább csóringer külvárosi srácként is elmondhatom: megszámlálhatatlan könyvet vásároltam a fesztiválon.

Krencz Nóra dedikál

A nap végére kellemes fáradtságot éreztem a sok élmény hatására. Virtuális ismerősök elevenedtek meg; volt, aki azzal tisztelt meg, hogy a tervezettnél korábbi vonattal érkezett Szegedről, hogy ott legyen a dedikálásomon. Elnézésüket kérem azoknak a számomra fontos személyeknek, akiket nem emeltem ki név szerint, de valamikor be kell fejeznem e bejegyzést. Köszönet a kíséretért, a fotókért, a baráti beszélgetésekért az Egy mondat per nap, illetve a Könyvmarketing FB-csoport tagjainak! Köszönet a szervezésért a szervezőknek (ezt jól meg aszondtam), és természetesen kiadóm, az Ad Librum lelkes munkatársainak!