The name is… Villax

Családtagjaimhoz hasonlóan már én is így reagálok a hivatalnokok szenvedő ábrázatára: „írja le kérem, hogy villa, mint az evőeszköz, majd tegyen egy x-et a végére”. Hogy ebből azután hogy lesz mindig „Wilax”, az igazi misztérium!

További „nagy előnye” vezetéknevemnek, hogy remek szóvicceket lehet gyártani belőle. Ha már evőeszköznél tartunk, ott a Kanalax, de a férfiemberi önérzetet aligha táplálja a Vilma megszólítás.

Nem ennyire vicces, mikor „műveltebb” honfitársaim lightosan céloznak rá: talán bizony nem is vagyok igazán magyar (!). A sors humorérzékére vall, hogy nevelő-nagyapám, amikor fel akarta göngyölíteni származásunk fonalát, 1704-ig hátrált az időben, de még mindig nem jutott Magyarország határain kívülre. Ha valakit ez sem nyugtatat meg: nem vagyok „igazi” Villax, „csupán” annyi történt, hogy édesapámat adoptálta egy dr. Villax Ernő nevű, áldott emlékű orvos, az én nevelő-nagyapám. Ha ez nem így történik, Mészáros Richárd vagyok, kezit csókolom. Mit ad Isten, éppen a Mészáros-vonalon csörgedezik szerb vér!

A különös nevűek átka, hogy időnként bepróbálkoznak náluk. Kaptam már FB-üzenetet álrokontól, hogy éppen pereskedik a „Villaxok örökségéért”, de pont elfogyott a pénze ügyvédet fizetni. Mai napig sérti a büszkeségem, miért képzelte a Facebook-csaló, hogy ilyen primitív történetet le tud nyomni a torkomon.

Viszont engem nézhetett szélhámosnak egy Buenos Aires-i „másik” Richard Villax, akivel a felfedezés örömének hevében próbáltam felvenni a kapcsolatot. Választ nem kaptam, csak az illúzióim rombolta le létével, mely szerint én lennék az egyetlen ezen a néven a bolygón.

Még egy személyre szabott előnye a Villax Richárd névnek: ha az ember (az írói tevékenységen kívül) „civilben” a villamosiparban tevékenykedik, vérig lehet sérteni vele embereket, akik abban a tudatban élnek, hogy te csak a céged nevét árulod el, hiszen nyilvánvaló (!) a Villax-villany szójáték. Egy fokkal előnyösebb, ha írsz, mert akkor csak annyit konstatálnak, hogy nem méltók a bizalmadra, hisz nem feded fel: ki áll az elmés írói álnév mögött?! De bizonyságul, íme, befotóztuk e poszt mellé original születési anyakönyvi kivonatomat.

A Richárd utónevet apám Baradlay Richárdtól, a kőszívű ember egyik fiától vette kölcsön. Jókaira senki sem asszociál, Oroszlánszívűre sem, ellenben, közösségei kulturális eszmélésekor azonnal elnyeri az ember a „púpos” becenevet.

Minden tiszteletem Shakespeare-é, új történetemben fel is használom legismertebb művét, a III. Richárd kapcsán mégis azon gondolkodom: hogyan lehetséges, hogy a gnómnak ábrázolt karaktert a dráma végén egy férfias erőt követelő csatában éri utol szégyenteljes végzete?

Akár kinyírta rokonait druszám, akár nem, nekem a Richárd név bejövős! A Villax megváltoztatásán már gondolkodtam, de nem hiszek benne, hogy egy nevet le lehet cserélni hasonlóképpen, mint egy ruhadarabot.

„Zseniális” megoldásnak tetszett, hogy ha könyvem kiadásra kerül, majd kibújok a bőrömből. Csak úgy játékból. Gondoltam, egy V betűt meghagyok, s mellébiggyesztem feleségem családi nevét. Így lettem volna V. Kovács. A kovácsszakma egyébként is romantikus érzetet kelt bennem ‒ persze, csak távolról; nem hiszem, hogy a bazi nehéz kalapáccsal csapkodva ugyanígy vélekednék.

Azonban Gábor, kiadóm vezetője olyan kategorikusan mondott nemet a könyvborítót terveim szerint díszítő névre, hogy már maga a határozottság elbizonytalanított. Így névváltoztatási és írói álnévgyártási kísérleteim emlékét a Fanyűvők regény főhősének (Mészáros Edvárdnak) neve őrzi csupán.