Véget ért a menetelés, a Fanyűvők 2016 legjobb 50 könyve között

Kedd reggel úgy kilenc tájban közzétették az Aranykönyv 2017 döntőseinek névsorát. Sajnos én nem kerültem a legjobb tíz közé, illetve mit „sajnos”? Ami eddig történt Aranykönyv-ügyben, az már így is sokkal több, mint amit elvárhattam.

Még mindig nem tudom, hogy születnek a jelölések, de mivel nem az olvasók vagy kiadók nevezik a könyveket, ezért el lehet mondani: mindenképpen szakmai alapokon nyugszik a startvonalhoz állítás. A második körben már az olvasóké volt a szó, így alakult ki a top 50 mezőnye.

Fanyűvi mindkét felől jól állta a sarat, végül is erdei lény. Én pedig, az „apukája” könnyekig hatódtam olvasóim kis seregét látván, amint lelkesedésükkel – és szavazataikkal – legyűrik a túlerőt. Ezt a jó érzést életem végéig őrizhetem, és mellé rakhatom a száraz tényt: a Fanyűvők (Nemzeti jeti) egy nagyon népes kategóriában, a szórakoztató irodaloméban a 2016-os év 50 legjobbja közé került! Ráadásul szerzője legelső köteteként. Jó eljátszani a gondolattal: meddig fog eljutni fiatalabb „testvérkéje”, mely 90%-os készenlétben lapul egy Word-mappában kitörésre készen? Mert fejlődés azért csak van.

Bevallom, kissé elkapott a gépszíj, és újfent mozgósítottam a tábort a legjobb tíz közé való kerülés érdekében. Szerencsére nem úgy, mint egyik író „kolléga”, aki az Aranykönyv Facebook-oldalán hirdette, hogy tabletet sorsol a művére szavazok közt. (De így sem sikerült tovább jutnia.) Én csupán egy fogadalmat tettem, amit a feltétel teljesítése nélkül is be fogok tartani, azaz adandó alkalommal elültetem azt a fát!

Igyekeztem olyan szempontból is korrekt lenni, hogy nem magamra szavaztam. Igaz, csapattárs kapta voksomat, de legalább Krencz Nóri kiváló könyvét addigra már elkezdtem olvasni. (Félve jegyzem meg: ő meg az enyémet szerencséltette szavazatával, így bundahatáros a dolog.) Fájdalmamra e Megszámlálhatatlan című regény végül nem került elődöntőbe, de hát Nóri (különösen íróként) nagyon fiatalnak számít; előtte még minden.

Rögtön így elsőre nekem sem jött össze a Nagy Áttörés ‒ hát Istenem! Különös módon a legjobb tízbe jutás a korábban az Alkonyat-sorozatot jegyző Stephenie Meyernek, és a két könyvvel „nevező” Stephen Kingnek sem sikerült. Úgy látszik, ez nem a „Stefánok” napja volt.

Ha meg nem botránkoztatok senkit, leírom, hogy baráti körben azzal viccelődtem: King mestert ezentúl egyszerűen „Pistizni” fogom, hiszen egy (top 50-es) klubban vagyunk. Nos, akkor maradt ez a „Pistizős” felállás. Semmi baj! Majd most kiderül, mit jelent Magyarországon a legjobb ötvenben lenni. (Úgy értem, nekem, és nem „Király Pisti” számára.)

Végül, de elsősorban, hadd mondjak köszönetet mindenkinek – de tényleg mindenkinek –, aki ennek a számomra szép sikernek részese volt. Mindenki egyformán sokat segített, nagyon köszönöm!